Vártam már ezt az időszakot. Több okból is. Végig gondoltam, milyen jó lesz a karácsonyi bevásárlás. Nem kapkodok, végigjárom a boltokat, elidőzök a könyvesboltokban, forralt bort kortyolok, nézem a hóesést a benti melegből. Egy-két éve már nem volt igazi karácsonyom. A vizsgaidőszak mindig bekavar. Aztán valahogy mégsem úgy lett, ahogy elterveztem. A karácsonyi bevásárlásba egy fél nap alatt belefáradtam. Mert sietni kellett, hogy ne zárjanak be a boltok, mert hosszúak voltak a sorok a pénztárnál, nem pontosan azt kaptam amit szerettem volna és az ismerősök állandóan nyaggattak, hogy akkor szerinted ezt meg vegyem magamnak? A hó is később jött, és a forraltboros is bezárt, mire odaértem. Szóval egy fél nap elég volt a bevásárlásból.
A másik amiért vártam ezeket a napokat, mert gondoltam ha megjön a hó, a karácsonyi hangulat, a téma csak úgy hever majd minden felé, nekem meg csak az exponáló gombot kell nyomogatni és a képekkel sorra nyerem a versenyeket a World Press Photo-tól a BBC Wildlife-ig. Lassan elolvad a hó és még egy értelmes képet nem csináltam mostanság.

Ilyesmiken gondolkoztam délután, bambultam ki az ablakon, amikor észrevettem néhány jégvirágot az ablakban. Amilyen gyorsan kinyíltak, olyan gyorsan el is el is hervadtak, de mielőtt végleg eltűntek volna, sikerült néhány képet készítenem róluk. Íme: