LifeArt

Elköltöztem. Azaz nem én, csak a blog. Ezentúl a 

http://moravcsik.wordpress.com/ 

oldalon folytatódik a LifeArt.

Néhány hete Judit barátom jóvoltából részt vehettem a Bajai Halfőző Fesztiválon. Mondanom sem kell, hatalmas élmény volt. Bár nem lakom messze, de még soha nem ettem igazi bajai hallevet, így kapva kaptam az alkalmon és leutaztam Bajára. Azonban (nem meglepő módon) nem a halászlé kapta a fő hangsúlyt, hanem társaság és persze a remek hangulat (a pálinkáról nem is beszélve :) ).

Íme néhány kép:

Köszönjük Juci!

Az elmúlt durván két hónapos szünet után a jelzem, hogy élek. Vége a vizsgaidőszaknak (augusztus végén sajnos folyt köv. :-/ ) és így remélem jut egy kis időm a blogra is.

A vizsgák visszafogott eredményessége azonban keresztülhúzta a nyári terveim 90%-át, de azért nem panaszkodom. Legalább nem fogok unatkozni. :)

A blog koncepciójában lehet egy kis változás lesz: nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a képek "publikálására". Eredetileg egy gondolatébresztő, zenével, filmekkel, könyvekkel és fotózással foglalkozó blogot terveztem a LifeArt keretein belül, azonban rá kellett döbbennem, hogy erre nincs időm az egyetem mellett, így redukálom az eddig is ritkán megjelenő írásokat és a fotózásra igyekszem koncentrálni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a továbbiakban csak fényképeket töltök fel, egyszerűen csak nem akarok görcsösen ragaszkodni az eredeti elképzelésemhez. Görcsölésnek úgy sincs soha jó vége.

Üdv

Az utóbbi időben eléggé "gyengélkedett" a blog. Se képek, se írások, se semmi. Ez mostantól csak annyiban fog változni, hogy hivatalosan is szünetre megyek. Lassan megindul ugyanis, a felénk vizsgaidőszaknak nevezett daráló, amikor is az ember napi programja kimerül a min. 12-14 óra tanulásban, a maradékban pedig zombiként nézünk ki az agyunkból vagy alszunk egy hunyásnyit. És ha elérkezik megmérettetésünk napja, akkor egy hatalmas szilvásgombóccal a torkunkban kelünk és jobb esetben szilvapálinkával a gyomrunkban fekszünk. A "pálinkás jó estét" persze nem jár egyértelműen együtt a délelőtti sikeres vizsgával. (A darálóról eszembe jutott egy régi klasszikus...)

A táplálkozást ki-ki a maga módján oldja meg: van aki fotoszintetizál, míg mások a kávé-cigi-almalé-kávé-cigi kombóra esküsznek. Így fogyunk le 5-6 kilókat, ami lehet, hogy nem is gond, lévén jön a nyár és formába kell lendülni a tengerparti (értsd: vaskád az udvar végében) nyaralásra. Vagy az augusztusi UV-ra. :)
Éppen ezért szögre akasztom a fotoapparatot, a billentyűzetet és talán a csikóbőrös kulacsot is. Ez utóbbi persze gyorsan előkerül egy-egy sikeres vagy éppen sikertelen vizsga után...
Persze amint vége van a szopodának, újra bejelentkezem. Remélhetőleg addigra nem csinálom ki az agyam annyira, hogy írni is elfelejtsek (volt rá precedens, hogy ősszel néhány betűt újra kellett tanulnom :) ) és a versenysúlyom sem megy 40 kiló alá.
Reméljük a legjobbakat...

Szóval dióhéjban így élünk mi itt Szegeden 2010. április-május-júniusában. :)

 Végső tanulságként még egy videó:

(Reméljük nem olyan színvonalon, mint Arnie a T3-ban :P )

Csak egyszerűen. Felesleges szöveg nélkül...

Egy újabb kép a sorozatba...

To be continued...

Tetszhalál. Az utóbbi időben talán ez jellemezte leginkább e blog hasábjait. Még csak rá se néztem, nemhogy postoltam volna. Ennek több oka is van, de, hogy hozzam a mások szerint önirónikus formám: a "lusta disznó vagyok" meghatározás lenne a legtalálóbb.

Hosszas (kb. fél év) nyugalmas életmód után visszatértem Szegedre az egyetemre. Beköltöztem a koliba, és ez eléggé felemésztette időmet. No nem a pakolás és költözködés, hanem maga a suli (jelent pillanatban még saját netem sincs, nem volt időm intézni). Nem ígérem, hogy ez később változna valamit, de majd igyekszem a délutáni/esti sziesztából a blogra fordítani némi időt.

Aztán érkezett felém egy felkérés is, hogy tervezzek meg egy honlapot, ami már csak azért is vicces, mert aki ismer, tudja, hogy annyit értek ehhez a témához, mint Polgár Jenő a szépirodalomhoz. Úgyhogy elvállaltam... :) Kell a kihívás. No nem, mintha kusza életem mindennapi rendszerezése nem jelentene elég fejtörést, de azt már unom. :) Kell a változás néha. Arról nem is beszélve, hogy pusztán a mindennapi teendők elvégzéséért nem fizet senki. :)

És ha még nem lenne elég, le is betegedtem. Semmi komoly, egyszerűen csak a legalapvetőbb dolgoktól ment el a kedvem, mint például kikelni az ágyból vagy reggelizni. (Ne értsétek félre, nem depressziós vagyok, egyszerűen csak megfáztam.) Így a blog még hátrébb került a "must do" listámon.

De lehet, hogy egyszerűen csak egy "lusta disznó vagyok"...