"Colombre - Ettõl a haltól fél legjobban mindenki, az egész világon. Titokzatos, szörnyű cápa, ravaszabb, agyafúrtabb az embernél. Nem lehet tudni, milyen meggondolás alapján, tán sose derül rá fény, kiválasztja az áldozatát, s minekutána kiválasztotta, hosszú-hosszú esztendõkön át követi, egy egész életen át, míg csak nem sikerül fölfalnia. És a legfurcsább az egészben: senki sem látja, csak az áldozat, s az, akit vérségi kötelék fûz az áldozathoz."
Dino Buzzati: A Colombre
Pénteken koncerten voltam Szegeden a Jazz kocsmában. Egy kis eldugott pincehelységben van, nem messze a Tisza-parttól. Nem mondanám, hogy nehéz volt megtalálni, de aki nem hallott még a helyről, biztosan nem találna rá. Még véletlenül sem. Kissé messzebb esik a megszokott SZOTE Klub – JATE Klub – Sánta Egér aranyháromszögtől. A hely amúgy nagyon kellemes, nevéhez hű hangulatot áraszt, a kisebb clubkoncerthez ideális.
A fellépő a Colombre Band volt, akiket még nyáron hallottam Veszprémben. Elsőre és másodikra is ismeretlennek tűnhet a nevük, de az, hogy felléptek Ferenczi György negyvenéves születésnapi koncertjén, a szakma elismertségét jelenti.
Számomra a felállás érdekes volt. Két akusztikus gitár, két mikrofon és egy almásláda. Illetve négy zenész: Váray László (ének-gitár), Csordás Veronika (ének), Deák Gábor (gitár), Kovács Gábor (cajon). A zenéjüket ők sem tudták kategorizálni, ezért én meg sem próbálom, csak leírom azt, ami biztosan elmondható róla: akusztikus-blues-rock-hip-hop-pornó (igazából ők sorolták magukat ebbe a „kategóriába”). Hogy a pornó, hogy kerül ide, az jó kérdés. A szövegek ismeretével e rejtély azonban azonnal feloldható. És itt senki ne obszcén szavak kiabálását, illetve félre nem érthető sikolyok hallatását értse. Tehát a formáció alapvetően akusztikus, ami akár könnyebbnek is tűnhet, puritán forma lévén, azonban épp az egyszerűségében leledzik nehézsége is. Itt nem lehet leplezni különböző effektekkel a felkészületlenséget. Ha valami nem jó, az egyből kihallatszik, és tönkreteszi az élményt.
Gondoltam, hogy esetleg elejtek olyan „gondolatok”, mint: a szöveg rendkívül kreatív és teljesen harmonizál a zenével”, de ez elég nevetségesen hangzik, és egy palack bor címkéjére emlékeztetne, ahol azt próbálják leírni, hogy a kezedben tartott bor mennyire hasonlít egy kosár gyümölcs, eper, uborka, menta, vanília keverékéhez.
De vissza a koncerthez. Kicsit korábban érkeztem, mert egy barátommal találkoztam, és mivel tudtam, hogy fotózni is szeretnék, ezért gondoltam kihasználom az időt, és azt, hogy a zenészeken kívül még senki nincs a kocsmában. Így ahelyett, hogy felmértem volna a fényviszonyokat, megkerestem volna a megfelelő szögeket, sebesen felhajtottam egy unicumot és egy korsó sört. Fel is vettem a koncerthangulatot.
Koncert előtt még megkérdeztem a zenészeket, hogy készíthetek e pár képet róluk, és ők készségesen igent mondtak. Úgy tűnt a képek is érdeklik őket, illetve örülnek is neki, hogy kattintgatok. Miután megegyeztünk, hogy nem borítok fel semmit és a kábeleket is igyekszem elkerülni, elfoglalták helyüket a kis pódiumon és a húrokba csaptak.
Addigra az asztalunk a két személyesből hat személyesre duzzadt. A fotózást egy pár szám erejéig nem kezdtem el, azzal mentegetve magam, hogy hagyom bemelegedni a bandát, illetve a közönséget. Ezt az időt újabb folyékony kenyér elfogyasztására használtam. Vagyis továbbra sem a képkivágásokat és fényeket mértem fel. Az első blokk legnagyobb része lényegében sörözéssel és a zene élvezésével telt, és egy kép se készült. Aztán egyszer csak észbe kaptam és az utolsó szám alatt el is kattintottam vagy háromszor a gépet. Mire megtaláltam a helyem, vége lett az első blokknak.
A szünet után, hála a sörnek és a „halandóság-faktornak” bátrabb lettem én is, többször a „színpad” tövébe merészkedtem és kattogtattam, mint valami mérgezett egér.
A koncert jó durván két órás volt szünettel együtt. A Colombre végig jó hangulatú, pörgős bulit csinált. Ahhoz képest, hogy életem első koncertképeit itt követtem el, született egy-két használható darab is, melyek közel sem hibátlanok, de talán valamelyest tükrözték a hangulatot/hangulatom.
De, hogy őszinte legyek nem a képek voltak az elsődlegesek. Elsősorban jól akartam érezni magam, és ha közben ellövök néhány kockát, az sem baj. És ez teljes mértékben megvalósult. Ugyanakkor tapasztalatszerzésnek sem volt utolsó (erről talán majd egy másik alkalommal írok).
Aki szeretne belehallgatni a zenébe a myspace oldalon megteheti. Illetve Váray Laci következő év elejére ígérte, hogy megjelenik az első lemezük. Türelmetlenül várom.
